A sorozat alapötlete még a 2013-as esztendő legvégén fogalmazódott meg. A korai borító- és belívtervek 2014 januárjában kezdtek körvonalazódni. Az első pillanattól bizonyos volt, hogy a füzetsorozat grafikai képét igen erőteljesen meghatározzák majd Gyöngyössy János rajzai, aki a múlt század ’70-es évei óta járja rajztáblájával és fényképezőgépével a Székelyföld falvait. Erődtemplomainkról, a hagyományos népi építészet remekeiről készült grafikái mára már több alkalommal is eljutottak a kiállítótermekbe, több egyéni, illetve másokkal közösen írt és rajzolt könyv árulkodik hozzáértéséről és szakmai elhivatottságáról, holott amúgy alapszakmája szerint vegyészmérnök végzettségű lenne.
Gyöngyössy másik nagy “fegyverténye” ebben az esztendőben a székely kártya. Az alkotó nem tett mást, mint “újragondolta” a hagyományos magyar kártyát. “A Székely Kártya megalkotásának ötletét épp az adta, hogy amint láttuk, a magyar kártya alakjai nem, vagy csak áttételesen hozhatók kapcsolatba a magyarság történetével – mondotta egy interjúban. Miért ne lehetne a székelységnek egy olyan kártyája, amelynek játékfunkciói megegyeznek a magyar kártyáéval, de képi világában egyértelműen a székelységhez köthető? – tettem fel a kérdést magamnak. Miért ne jelenhetnének meg a székelység történetének ismert, vagy éppen kevéssé ismert alakjai, a három székely rend képviselői a különböző lapokon? Fokozatosan merült föl előttem egy új lehetőség: anélkül, hogy új játékszabályokat alkotnánk, a kártya használatával a lapokon ábrázolt alakok kiléte akarva-akaratlanul lassan beszüremlik a tudatalattiba, majd idővel talán a tudatba is. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a ma embere egyre kevesebbet olvas, sokkal inkább hajlandó a képi információt befogadni, mint az írott szövegeket. Ezt a tényt így akár el is lehet könyvelni, küzdeni is lehet ellene, de felfoghatjuk egy új lehetőségként is, amellyel élni lehet. Én ez utóbbi mellett döntöttem, és a csendes őszi estéken átgondolva az alkalmazandó stratégiát, hozzáfogtam a székely kártya megrajzolásához.” Az interjú teljes szövege itt olvasható.
Az Élő Székelyföld Füzetek borítóján helyi népi festett bútorra és szőttesekre emlékeztető motívumokat ismerünk fel, a napot és a holdat, a székely zászlót, a Góbé Szellemi Termék logóját, hiszen a sorozat bekerül a székelyföldi Merkúr üzletlánc kínálatába, illetve egy-egy olyan épületnek, műalkotásnak, tájrészletnek, különleges “objektumnak” a rajzát láthatjuk, amelyről az illető település biztosan felismerhető.
A belső borítókon a tárgyalt település és a község vázlatos térképe található, a füzet közepén – A4-es méretben – a régió szintén kézzel rajzolt térképe, Gyöngyössy János sajátos betűivel. A 32-48-72-96 oldalasra tervezett kiadványok – a tartalom jelentős mértékben függ a település nagyságától és néprajzi jellegzetességeitől – mintegy egyharmada rövid történeti áttekintő, másik harmada a helyhez kapcsolódó aktuális idegenforgalmi bemutató és ismertető, a tartalom harmadik része pedig olyan reklámokat foglal magába, amelyek valamiképp – közvetve vagy közvetlenül – kapcsolhatók az illető településhez.
Simó Márton
eloszekelyfold.wordpress.com 