Az elmúlt öt esztendőben érdekes jelenségnek lehettek tanúi az atyhaiak, akik sárfészeknek tartják falujukat. Igencsak meglepődhettek azok is, akik már nem látnak fantáziát az elnéptelenedő, apró falvakban. Az atyhai születésű és ide elvághatatlan szálakkal kötődő Vinczeffy László képzőművész-restaurátor megvásárolt egy lepusztult portát, amelyen két ház és egy csűr állott. A házakat gyönyörűen konzerválta, felújította, rendezte a kertet, és új funkciót talált az udvar végében található csűrnek is. Művészeti központot, galériát képzelt ide, ahol a hozzá közelálló magyarországi és székelyföldi művészek állíthatnak majd ki. És nem akárkik, kedves művésztársai, barátai, sokan a Magyar Művészeti Akadémia tagjai, Kossuth- és Munkácsy-díjasok, akik a Kárpát-medencében és a nagyvilágban egyaránt komoly elismertségnek örvendenek, illetve ígéretes tehetségek, akiknek nevét, stílusát, formavilágát már most illendő megjegyezni.
Mivel a csűrnek szimbolikus tartozéka a kakasülő, ahová gyermekkorunkban oly sokszor vágytunk és jutottunk el, s amely helyről felnőttként talán meg is feledkeztünk, olyan hely maradt később, ahová ma is vágyakoznánk. Ezért igen találó név a KAKASÜLŐ a Vinczeffy-féle csűrgalériához.
Atyhában rengeteg haszonállatot tartottak hajdanán, híresek voltak tejtermelésükről, ökreikről, amelyekkel a köznapi munkát végezték a határban, tüzes lovaikról, amelyekkel szekerességre jártak, hogy helyben előállított csereáruval – deszkával, gyümölccsel – kereskedve egészítsék ki az olykor szűkös gabonatermést, mert a sok állatnak ennie kellett, ahhoz, hogy fejlődjék, a népes családoknak pedig mindennapi kenyér kellett az asztalára. Néprajzkutatók jegyezték fel, hogy a Sóvidéken volt a legmagasabb a kenyérfogyasztás Udvarhelyszéken, holott ilyen téren talán itt a legsoványabb a határ, itt a legszűkmarkúbb a föld. Azt tartották, hogy, amikor kenyér van, akkor egyéb is kikerül. Sokak számára ma ez már felfoghatatlan.
Hogyha sok haszonállat volt egy-egy településen, akkor az élethez bővizű források szükségeltettek. Itt évszázados hagyománya van a vízvezeték-rendszernek. Utcánként-szerenként itatóvályúkat építettek a szabadeséssel odavezetett víznek, hogy abból lássák el a lakosságot és a háziállatokat. Mivel a Hegyből értékes és tiszta vizű, bőséges források fakadnak, a csorgóvíz mindenki számára megbízható volt, életet adott és életet tartott. A Vinczeffy által megálmodott CSORGÓ címet viselő kiállítás, ily módon tiszta és biztos forrást jelent, amelyre büszkék is lehetünk olykor, s amelyre szükségünk van a mindennapokban és ünnepeken egyaránt, hogy megmaradhassunk. És a megmaradást szó szerint érint értem, szellemi és fizikai valónkra vonatkozóan értelmezem ebben a pillanatban.
A huszonhét művész, aki itt kiállít: Aknay János, Albert Levente, Berze Imre, Bocskay Vince, Csáji Attila, Elekes Károly, Farkas Ádám, Fekete György, Ferencz S. Apor, Gyarmathy János, Gyulai Líviusz, Hunyadi László, Hunyadi Mária, Kákonyi Csilla, Kubinyi Anna, Kuti Botond, Kuti Dénes, Kusztos Endre, Léstyán Csaba, Sánta Csaba, Somogyi Győző, Siklódi Zsolt, Stefanovits Péter, Szemadám György, Vargha Mihály, Vinczeffy László és Zsigmond Márton.
A kiállítást megnyitja Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. A vendégeket köszönti Katona Mihály, Korond község polgármestere. A kiállítást méltatja Nagy Miklós Kund, művészeti író.
A megnyitóra 2015. június 28-án, vasárnap 15.00 órakor kerül sor. Helyszín: Atyha, 101 szám.
Simó Márton
eloszekelyfold.wordpress.com 