Galéria a magasban

A címet Nagy Miklós Kund művészeti írótól kölcsönöztük, aki az atyhai Kakasülő Galéria avatóünnepségén méltatta a kezdeményezést és az itt kiállító képzőművészeket. Vinczeffy László ezelőtt két esztendővel jelentette be, hogy mihelyt olyan szintre jut a portáján található csűr átalakításával, hozzálát egy nagyon komoly és emlékezetes kiállítás szervezéséhez. Kezdetben sóvidéki származású és illetőségű alkotókra gondolt, aztán azokra a kollégákra, akik társai a Magyar Művészeti Akadémia berkeiben, végül úgy állt össze ez a huszonhét művészből álló csoport, hogy a szakma legjavát hívta vendégül a Kárpát-medencéből. Ennyi Kossuth- és Munkácsy-díjast ritkán látni egy helyen.

A ma már galériatulajdonosként ünnepelt Munkácsy-díjas alkotó a múlt év őszén mert hozzálátni a kiállítás szervezéséhez és a meghívók szétküldéséhez.

A kiállító művészek csoportja. A meghívottak közül ketten – Kubinyi Anna és Kusztos Endre – időközben elhaláloztak, azonban, aki tehette, külföldről és Erdély különböző tájairól igyekezett időt szakítani a jelenlétre

A Csorgó címet viselő kiállítás valóban tiszta és erős forrásból merít. Vinczeffy László minden családi és társadalmi kapcsolatát felhasználta, hogy ez a rendezvény valóban színvonalas és hasznos legyen. Mintegy kétszázötven embert látott vendégül, a média minden szegmensét megszólította, hogy terve célt érjen, hiszen szeretné, hogy elképzeléseiről a világ legtávolabbi pontjain is értesüljenek.

Vinczeffy László köszönti a kiállító képzőművészeket és a közönséget

Nem is annyira a megmutatkozás vágya hajtja, hanem az az alapgondolat, amely a szülőfalu folyamatos segítéséről és életre keltéséről szól. A művész lelke folyton Atyha körül kering. Olyan életképes és erős falut szeretne látni, amilyent gyermekkorában ismert. Ő minden művészkollégában potenciális befektetőt lát. Minden kedves barátban leendő szomszédot. Vinczeffy azt szeretné, hogy értékes, rendet, jövőt, munkát és művészetet kedvelő emberekkel telítődjék ismét a táj.

Ez a felvétel a két évvel ezelőtti röp-kiállítás alkalmával készült:

A pillanatnyi fellángolásban nem juthat idő a művek és az esemény rendkívüli esztétikai értékének és jelentőségének elemzésére. Mindössze annyira vagyunk képesek, hogy kimondjuk: Vinczeffy László nagyot alkotott és nagyot alakított, példát mutatott. Ma, 2015. június 28-án olyan cselekedet hajtott végre, mely mérföldkő lehet Atyha történetében.

A csűrkapu kitárult – megtekinthető a termény, a termés, a gyarapodás, amely szorgos munkával, hosszas törődés eredményeként került jó helyre, biztos fedél alá… (Szabó Károly felvételei)

Látva ezt a sok kedves embert és művészt, megfogalmazódott bennem egy gondolat: mintegy ezernyolcszáz atyhai származású, kötődésű lélek élhet szerte a világban, s ha az elvándoroltak mindannyian képesek és hajlandók lennének Vinczeffyhez hasonlóan összes tálentumukat hazahozni és a köz javára “visszaforgatni”, “befektetni” vagy hasznosítani, akkor Atyha akár “világváros” is lehetne.

Az érdeklődés kereszttüzében

Ha mindannyian így gondolkodnának, akkor a Székelyföld teljes pompájában és ereje teljében állhatná a 21. század megpróbáltatásait. Ezt sugallja e magasba emelt galéria, szemben Firtossal, a Fiastető alatt.

Simó Márton