https://eloszekelyfold.wordpress.com/2015/10/08/az-elo-szekelyfold-munkacsoport-homorodszentpalon/ legutóbb 2015 őszén, az október 10-11-én tartott püspöki vizitáció alkalmával járt. Akkor az egyházi főhatóság küldöttségének látogatása mellett a falu egykori papja, az Ürmösi József unitárius lelkész emlékiratait tartalmazó kötet és a faluról szóló, az Élő Székelyföld Füzetek-sorozatban napvilágot látott kiadvány megjelenése szolgáltatta az ürügyet.
Időközben azonban változás következett be a falu többségét képező unitáriusok életében: Tódor Csaba lelkész tizenöt éves szolgálat után elfogadta a székelykeresztúri unitárius gyülekezet meghívását és februártól búcsút vett Homoródszentpáltól.
Jelen pillanatban a lelkészi állás betöltetlen. Most akár több hónaposra kinyúló lelkészválasztási procedúra következhet, attól függ, hogy a gyülekezet melyik változatot szavazza meg. A hívek tisztában vannak a feladattal, már keresik a megfelelő megoldást.
Az ünnepek és a hétköznapok a megszokott rend szerint bekövetkeznek, az élet a maga medrében zajlik tovább.
Húsvétvasárnap a helyettesítő lelkész, Lőrinczi Botond városfalvi pap és a legátus, Bardócz-Tódor András, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet I. éves MA (mesterképzős) teológushallgatója által tartott ünnepi istentiszteleten vehettünk részt.
Mi történt a püspöki látogatás alkalmával?
A fenti hivatkozásban említett írásban és a KultúrHon-on is beszámoltunk arról, hogy múlt év szeptemberében megjelent az Ürmösi József (1879-1953) homoródszentpáli szövetkezetalapító naplóját, illetve itteni tevékenységéhez kapcsolódó visszaemlékezéseit tartalmazó kis kötet, amelyet haszonnal forgathattak a gyülekezet tagjai.
A megállapodás értelmében a szentpáli Radicza Közbirtokosság minden (társtulajdonos) családnak eljuttatott egy-egy példányt a kiadványból. Ugyanakkor pedig az Élő Székelyföld Füzetek itteni száma dióhéjban összefoglalta a település múltját és jelenét, illetve támpontokat igyekezett találni a jövőre vonatkozóan.
Köztudott, hogy Homoródszentpálon korábban több kastély és kúria is létezett. Mindenki olvashatott az itteni római nyomokról, az egykori, több történelmi korszakon át tartó sóbányászatról és -értékesítésről, a Bethlen-, a Kornis-, a Daniel- és a Gyarmathy-családok helyi kötődéséről. A dicső múlt azonban ma már csak a műemlékvédelmi felügyelet bírsága, a látható és a láthatatlan romok által, illetve a tétova bizonytalanság és az adminisztratív semmittevés községi szintjén nyilvánul meg, ha örökségvédelemről beszélünk. Tulajdonképpen az egész falu egy sokrétű régészeti lelőhelyre épült, ahol időnként tartottak ugyan ásatásokat, de a hely átfogó feltárását soha senki nem végezte el.
Szó esett a továbblépésről
Az azonban biztos, hogy a gazdasági felemelkedés csak akkor válik valóra, ha a környezeti és az építészeti emlékeket sikerül megőrizni és hasznosítani. A szentpáli halastavak jó kézben vannak, környezetükben látható a fejlődés, turisztikai tevékenység, sporthorgászat zajlik, ugyancsak sikeresen dolgoznak az ottani madárvilág védői és népszerűsítői is.
Épp a múlt év őszén láthattuk, hogy a közbirtokosság segítségével az unitárius egyházközség hozzálátott az egykor tanítói lakásként, majd internátusként, illetve óvodaként fungáló épület felújításához. Ez a munkálat szépen halad és minden valószínűség szerint ebben az évben be is fejeződik. Ezáltal körvonalazódni kezd egy olyan épületegyüttes a templom és a lelkészi lakás környezetében, amely ismét markáns, úgymond klasszicizáló építészeti jelleget fog hordozni.
Tódor Csaba korábbi lelkésszel arról beszélgettünk, hogy roppant hasznos lenne esztétikai és építészeti szempontból, ha a majdani Közösségi Ház – hiszen valamilyen ifjúsági és közösségi érdekeket fog szolgálni ez az ingatlan – előtere népi elemeket tartalmazó fel- és bejáratot, illetve tornácot kaphatna. Ennek a kialakítása lehetséges, és az adott szerkezet a látszat alapján lehetővé is teszi.
Az Élő Székelyföld Munkacsoport oszlopos tagja, Gyöngyössy János mérnök, történeti grafikussal megállapodunk, hogy a tornác és a bejárat látványtervét készítse el, s ajánlja azt az egyházközség és a kivitelező figyelmébe. Mihelyt ez a rajz elkészül, bemutatjuk az érdekelteknek.
Ha már ilyen építészeti megoldásokat és örökségvédelmi kérdéseket is érintettünk, akkor bejelentjük, hogy 2016. április 14-én A hagyományos székelyföldi építészet esélyei a 21. században címmel konferenciát szervezünk Székelyudvarhelyen, amelyre igyekszünk meghívni a jövő székelyföldi tájelemeit alakító tényezőket, a különböző hivatalok és szervezetek, civilek és vállalkozások képviselőit. E rendezvény részleteit a későbbiekben közöljük, hiszen a végső program összeállítása a napokban zajlik.
Tennivaló a két Homoród-mentén és másutt bőven akad, ha él bennünk az a vágy, hogy a Székelyföld sajátos építészeti képét, mint a tárgyi és szellemi kultúra elvitathatatlan részét felmutassuk az idegenből idelátogatóknak, s ha kötelességünknek érezzük, hogy átadhassuk azt teljes épségben és megújított formában az utánunk következő nemzedéknek.
Élő Székelyföld Munkacsoport/Simó Márton
eloszekelyfold.wordpress.com 