Az Élő Székelyföld Munkacsoport képviseletében jártunk a zárónapon, augusztus 9-én az EMI-táborban. Ha már füzettel mentünk, akkor vittük a székely kártyát is. Annak ellenére, hogy több párhuzamos rendezvény is zajlott egyazon időben, a bemutatót komoly érdeklődés kísérte.
Sor került a székely kártya lényegének ismertetésére. Megnyugtattuk a hallgatóság azon részét, amely még nem láthatta, hogy tulajdonképpen egy hagyományos magyar kártyáról van szó, amelyet Gyöngyössy János barátunk úgy alakított át, hogy “száműzte” róla a Schiller-dráma szereplőit, s azokat székely, illetve olyan erdélyi és magyar történelmi személyiségekkel helyettesítette, akik számunkra fontosak. Korábbi írásunkban erről a koncepcióról és annak érvényesítéséről már beszámoltunk. Bár Gyöngyössy mérnök úr bokros teendői miatt nem tudott jelen lenni, a kártya ismertetése kiválóan sikerült.
Az előadás második részében az Élő Székelyföld Füzetekről esett szó. Fontos volt kiemelni azok kézműves jelleget, illetve azt a tulajdonságát is, hogy minden egyes füzet, amellett, hogy dióhéjban bemutatja az adott település múltját és jelenét, igyekszik valami pluszt is bevinni a falvak életébe, igyekszik katalizátora lenni az ottani eseményeknek. Ilyen próbálkozás volt a közelmúltban a szerkesztőség szerepvállalása Zeteváralja templomának felújításában, oly módon, hogy az ottani kiadványban interjút közöltünk Ft. Mátyás Gábor atyával – ez egy igen sikeres és nagy olvasottságú írás volt internetes felületünkön is -, illetve felhívást tettünk közzé az építkezés támogatására. Atyhában – még a februári kiadvány-bemutató alkalmával – kaláka-alkalmakat hirdettünk.
Több sikeres programot bonyolítottunk, amelyek csúcspontját az augusztus 6-án megtartott szabadtéri szentmise képezte, amelyen Böjte atya mondott szentbeszédet. A falu lakói saját fogadalmi ünnepünkön – Urunk Színeváltozásának napját 1929 óta tartják – ígéretet tettek arra, hogy a falu fölötti dombon található kápolnát jövőre újjáépítik. Ez komoly eredmény lesz majd, ha sikerül megvalósítani.
Meghallgattuk közben az ökuménikus istentiszteletet. A Milyen lesz az autonómia? és a Mi is az a diszkrimináció? című párhuzamosan futó előadásokra azonban nem tudtunk figyelni. Megragadó volt az istentisztelet.
A két fiatal lelkész – Tőkés-Bencze Zsuzsánna gyergyószentmiklósi unitárius lelkész és T. Gál Hunor plébános, aki augusztus 1-től a gyergyószentmiklósi örmény plébánia vezetője -, mintha előre egyeztetett volna, Jézus gyermekkorát idézve közeledett a jelenhez, ahhoz az ad-hoc “gyülekezethez”, amelyet az EMI-táborból és a vendégek köréből megjelenő hallgatóság képezett.
Mindkét lelkipásztor szavait a tenni akarás, a hasznos munka lehetősége és ígérete hatotta át. Jó volt hallgatni őket.
Végezetül még annyit, hogy mihelyt megkapjuk kollégáinktól a részletesebb tájékoztatókat, értékelő írással jelentkezünk. Nem voltunk ugyan jelen a tábor minden rendezvényén, de követtük az eseményeket, s próbálunk egy átfogó képed adni majd az augusztus 5. és 9. közötti időszakról.
Élő Székelyföld Munkacsoport
eloszekelyfold.wordpress.com 